Már megint eltelt egy hónap, ideje írni vmit:-)
ja, Sipric, megdobott egy lasztival, figyelmeztetés nélkül is gyötört miatta a lelkifurdacs:-)
3 éves voltam, amikor a nagymamától elköltöztünk, a szép újonnan kiautalt tanácsi lakásba. A szétköltözés természetesen mindenre vonatkozott, ment az osztoszkodás, hogy melyik háztartást gazdagítsák a bizonyos tárgyak. Így volt ez a varródobozzal is. Emlékszem, ronda rózsaszín műanyag doboz volt, iszonyatos kavalkádban mindenféle cérnával, tűvel, gombbal. A gombokon is ment az osztoszkodás. Nekem természetesen minden gomb kellett, anélkül nem lehet élni az új panelban, és sőt pláne nem a csillogó gombok nélkül. Egy garnitúra csillogós gombot a nagymama meg akart tartani, mire én a 3 évesek teljes komolyságával imigyen szóltam: faszlót neked mama, faszlót. Hát valahogy így vonult be a család szótárába a faszló, melyet azóta is használunk a káromkodós szókincs keretein belül.
Olvasgattam más blogokat, és úgy irigykedtem, hogy én nem tudok olyan nagyszerű, és jópofa és spontán lenni, nem tudok olyan lebilincselően írni. Pedig régen volt ez másképp is. Egyszerűen valahol elveszett a tollam, amelyik szépen-jól-ihletetten ír. Aztán még több blogot olvastam és rájöttem, hogy akikre irigykedek azok igazából tök egyformán írnak és három nap után elvesztettem a lelkesedésem, mert uncsi lett. (Ez természetesen a kilinkelt bloggerekre nem vonatkozik:-)
És hogy ha már... Október 17-én eltemettük. Reggel csak arra gondoltam, hogy mit vegyek fel ( a szomszédtól még fekete ridikült is kaptam), aztán a helyszínen csak azzal foglalkoztam, hogy jaj mit illik mondani, mit illik tenni, mikor kell (és főleg hová) állni-ülni. Hazafelé pedig arra gondoltam, hogy pont a gyászra nem maradt az embernek energiája a sok illik között. És eszembe jutott Örkény egyperces a temetésről, ahol minden, de minden inverzbe csap, és végülis mindenki jól érzi magát-illetlenül akár. Vajon van-e értelme az embernek a saját temetésével foglalkoznia? Ezen még gondolkodnom kell. Mindenesetre nem szeretnék temetésre járni, kérek minden hozzátartozómat, hogy előbb az én elmúlásomat várja meg, aztán mehet ő is. Kösz előre is.
Napok óta szeretnék valamit megfogalmazni, de nem sikerült. Nem baj, megtette helyettem SK. Köszi!
"Ma már kezdtek feltűnően ismerős irányt venni a dolgok. Összefoglalva az elmúlt napokat:
Hajdu szidja a kézis lányokat, mellesleg a kazah öregasszonyoknak is kiszól, Schmitt Pál szidja a kormányt, A MOB sportigazgatója szidja Gyurcsányt, Gallov Rezső szidja az egész politikát meg Schmitt Pált, a MASZ főtitkárhelyettese következményeket ígér az egyik atlétának, és beszól neki, hogy egy sportoló pedig ne motorozzon (azaz úgy kell neki, ha elgázolták, az ő hibája), miután az atléta beszólt a MASZ-nak, hogy nem vitték ki az edzőjét, akit az utolsó pillanatban választott ki magának, a regisztrációs idő után, valamint a tőrcsapat kapitánya szidja a franciából magyarított lányt, és fegyelmi elé állítja, mert telefonálgatott az anyukája.
Kihagytam valamit?
Elég egy hétig arany nélkül maradnunk, hogy előjöjjön a rosszabbik énünk, és elkezdjük a magyaros acsarkodást. :-)))
(Érdekes, Cseh Laci nem szidott senkit, ő úszott.)"
Na hát így állunk.
Aztán még:
Atlétikában eddig három világcsúcs, mindet láttam.
Radcliffe egy hős. Bassza meg simán kiszállhatott volna, senki nem tehette volna szóvá, mégis végigment, bejött a 23. helyre. Sebaj a mi Rakonczai Beánk feladta 20 kilinél...
A dopping témát én nem feszegetném. Mondjuk Phelps egy doppingos állat, a mi Cseh Lacink pedig egy aranyos kölyök a térről. Nyilván. Esetleg kérdezzük meg Lochtet, ő mit gondol erről? :-)
A doppingos köcsögök kapják be, mert így nem tudom már fejben tartani, hogy kit, és mennyire visszamenőleg fosztanak meg érmeitől, eredményeitől.
Eljutottam odáig, hogy nem érdekel dopping, tetszik a pörformansz és ennyi elég. Kisigényű vagyok: szép, kidolgozott izmos görög istenek és istennők futnak, ugranak, dobnak.
Citius, Altius, Fortius - még van 6 nap.
segítség, eltűntek a kommentek:-(
heh, jól bemásolta a hülye reklámokat is, na mindegy.
kurvaélet, eddig két hét alatt kétszer jutottam ki futni. szuper...
Ezt most a topikból idemásolom.
Bakkerovics, tök fáradt vagyok.
Tegnap extra nyűgös nap volt.
Először is már reggel sírással ébredtek. Gyors kaja után irány a séta. A séta elején elaludtak, majd 20 perc múlva már üvöltött mind a kettő, mint akiket nyúznak. Vágtattam haza, de így is sikerem volt a duplán üvöltő babakocsival.
Koradélután visszavettek egy kicsit, ebben a tévének is szerepe volt. Alapvetően tévé nem megy mikor ők fent vannak, de hát elkeződött az atlétika az olimpián, úgyhogy most felmentés van. A tévét nem nagyon nézték ugyan, de a zaj tetszett nekik.
Már jókat játszanak együtt. Igaz, hogy nem sokáig, max. 10 perc, de csodajó érzés látni, ahogy kommunikálnak, odafigyelnek egymásra. Na, meg persze vigyorognak egymásra mint a tejbetök, próbálják a másikat megérinteni. Ha sikerül, az leginkább egy pofonhoz hasonlít.
A délután ismét sírós volt, mikor már kezdett hullani a hajam, gyorsan előkaptam a babakocsit, irány a 30 fokos szabad levegő:-( 10 perc alvás után ismét ordítás, hátfeszegetés a kocsiban, rohanás haza. Az egész séta volt, kb 20 perc. Az este valahogy elment, játék, ének, móka, kacagás, pancsi folyamatosan a sírás szélén, majd egy kis alvás. Legalább tusolni elrohanhattam. 9-kor fektetés. Máskor csak három dal és alszanak. Most komplett 2 órás esztrád műsor következett csitítgatással, lámpaoltással, szopival, pótszopival, pótpótszopival, de semmi. Annyira hangosan s szívszaggatóan sírtak, hogy minden ablakot be kellett csuknom, remélem a szomszédok nem riasztották a gyámügyet:-(
Majd minden mindegy alapon kivettem őket a kiságyból, irány a nappali, sok inger, kis zene. 2 perc alatt elaludtak, csak vissza kellett őket csempészni a kiságyukba.
Kinéztem az ablakon, látom vihar van (majdnem) telihold, és persze front is (mondjuk azt nem az ablakból láttam).
Ez így egy kicsit sok volt egyedül.
Nah, megvolt az első kimozdulás. Back II Balck koncert az Aréna tetején. Bebe szavaival élve khm... családias hangulatban. Fura a hely, a hangosítás szar volt, a zenekar jó, mint mindig. Bebe hiába olyan nagyon jó, nekem még sok év után is hiányzik Guru. Nnna, mindegy, a Zene nélkül mit érek én mindig kárpótol:-)
Yessssss, belefértem egy terhesség előtti nadrágba. Mondjuk órákon keresztül csak pihegve bírtam levegőt venni, hazaérva pedig türelmetlenül szaggattam le magamról, de hát mégis:-)
Sokmindenírnivalómlenne...
Írhatnék a fiúkról, Boldizsár milyen ügyes, Dani meg trükkös. Már most el kell kezdeni figyelni, hogy az igazságtétel kettejük között tényleg igazság legyen és ne az kapjon nagyobb figyelmet, aki hangosabb... Elkezdtek manipulálni minket, persze ez azért elég erős kifejezés, de jobbat nem tudok rá.
De most inkább... 5 év után találkoztunk. Nem tudott a fiúkkal mit kezdeni, pedig erről szólt az egész találkozó. Semmiről nem beszélgettünk, csak ültünk egymás mellett vagy 50 percet. Teljesen kába, kicsit le van épülve, de még nem annyira, hogy feltűnő legyen. Mióta az eszemet tudom sosem volt sovány, de most iszonyatosan el van hízva, haja alig van, vastag szemüveg. Még aznap visszament a kórházba, tegnap pedig kiderült, néhány hét van hátra, ha sikerül a műtét, akkor esetleg néhány hónap. Sajnálom, hogy ilyen megtört öregember lett, sajnálom, hogy már nincs kinek beolvasnom, sajnálom, hogy nem tettem meg korábban. Ma bemegyek meglátogatni, de azt hiszem ez minden amit tehetek. Attól, hogy Apu haldoklik, még ugyanaz az ember maradt, aki mellől csak menekülni lehetett, aki nem sok mindenért érdemel tiszteletet. Hát, valahogy ennyi kivánkozott ki.
Ritkahülye, így egybe. Eleinte átugrottam mostanában fenségesen szórakozom.
Szemét-e vagyok?
Dani mélyen a szemembe nézett, kicsi kivárt, majd tisztán érthetően azt mondta: hetyepök. Ha valaki nem tudná ez annyit tesz: anya nagyon szeretlek!
:-)
Miért lógatom az orrom?
Van két gyönyörű, egészséges gyerekem, egy szuper férjem, gyönyörű házban élek, van mit a tejbe aprítani, van egy szuperjófej főnököm, aki visszavár dolgozni, olyan munkát ad amit imádok, jófej barátok.
Hmmm... Extra kívánságaim vannak: -20 kiló, +10 óra/nap, +3 óra alvás, kisebb étvágy, több csoki-kóla, ...
Nyaralás kipipálva. Első pár nap egész OK, a vége kész rémálom.
Füredre bementünk egyik este. Dani végigaludta, Boldizsár bámészkodott, gondoltam majd elalszik ő is. Hát nem. Szóval szoptattam a füredi korzón, majd büfiztettünk. Minden túrista belenézett a babakocsiba, nem kevés ingermennyiséget biztosítva ezel Boldizsárnak. Beültünk vacsorázni, haha. A levest még megettük, majd a főételt felváltva sétáltuk végig karon a bömbölés szélén álló gyerekkel. Éreztem a hátamba szúró pillantásokat: "A f@szért ücsörögnek este f10-kor étteremben két csecsemővel..."
A sajkodi strand hiperszuper. A két büfé nem "túrista-bedűtős" és a WC-ben este is volt WC papír. A belépőt le sem merem írni, annyira olcsó. Persze ezek mind hiába. A 7x kilómmal nem mertem levetkőzni, főleg, hogy nincs is fürdőruhám, ami rámjönne, szóval pólóban, sortban ücsörögtem a strandon, és a gyerekeket próbáltam a pokrócokból és fürdőlepedőkből kirakott nagyhalálcsillagon tartani. Azért így is sikerült egy-egy marék füvet lenyelniük. Na mindegy, egy hónap múva úgyis kezdjük a hátét.
Szóval mikor eljött a vasárnap, nagyon örültem, hogy jövünk haza:-)
Addig variáltuk a hálószobát, amíg csak sikerült beszuszakolni a két kiságyat. Szóval bizonyos értelemben viszaléptünk, visszakerültek a hálónkba aludni, de külön kiságyba. Sokkal jobb most.
Hivernek pedig nem kell aggódnia:-)
Na, de hogy ne csak negatív dolgok legyenek.
Boldizsár ireg-forog és már kúszott vagy 50 centit, és hallgat a nevére.
Dani is forgolódik, gyakorolja a kúszómozgást, bár még nem halad vele. Ja, igen, és most már ő is nyúl minden után.
Mindketten kiveszik és visszateszik a cumit a szájukba, (néha a szemükbe, esetleg az orrukba)
Már egy hete kiraktuk őket a hálónkból, és elkövettük azt a hibát, hogy külön ágyba is kerültek. (Ugye a kilakoltatásra pont azért volt szükség, mert már nem fértek el egy ágyban, a mi szobánkba meg nem fért be két ágy...) Szóval első 2-3 nap rosszabb volt mint az eleje, óránként keltek, teljesen megvoltak zavarodva. Mostanra mintha alakulna, már csak egy kelés van 1 óra körül és reggel ötkor végleg felkelnek. Mondjuk ez utóbbi is másképp működött régen, mert igaz, hogy 5-kor keltek, de kaja után vissza is aludtak. Na, most nem. Viháncolnak, röhögcsélnek, kalimpálnak. Ck-t jól fejbeverték vmelyik nap:-) Szóval mire jól kiverték az álmot a szemünkből (szó szerint) addigra viszont olyan 7-f8 körül visszaalszanak. Kezdek beletörődni, hogy kipihent már csak akkor leszek mikor kollégiumba pateroltuk őket:-))))
Torz. Igen, ez az a szó, amit kerestem már rég. Elvesztettem mindent, helyette lett egy torz világom. Torz vagyok én, a világlátásom, a kapcsolat. Sürgősen dolgoznom kell, különben mindent megmérgezek.
A súlyom egy grammot sem mozdult vagy 2 hete. Pedig csak 10-og eszem szénhidrátot, onnan husi-sali kombó. Plusz a futás. Francba. Ja, igen, már 5600 méternél tartok. Sima ügy...
Megvolt az 5 kili május 31-én (már csak a pontosság kedvéért is), 35 perc 5 mp alatt. A tempó nagyon jó volt a várakozásokhoz képest, no meg ugye a körülmények... 30 fok kábé a rakparton, persze a szökőévben egyszeri szélcsend is erre a napra esett. Kocsival mentem egyedül, anyu volt addig a pernahajderekkel. Simán odaértem, meg vissza is. Csak parkolni ne kellene. Na, mindegy az autóvezetőtudományom mindig is tudtuk, hogy csiszolandó. Nagyon.
Szóval felbátorodtam, s a napi adagot 4600 méterre emeltem. Illetve fordítva, 35 percre emelktem, amibe 4600 méter fér. Kicsit eljátszottam a félmaraton gondolatával, hátha, szeptemberben... Ha nem lenne rajtam ennyi súlyfelesleg simán menne, így viszont nem merek belevágni... Na igen, sikerült két hét alatt fél(!) kilót fogynom, és iszonyatosan megszenvedtem érte. Szóval nem tudom mikor fog ez lemenni. Ugyebár ebben az ütemben az 36-40 hét. Fasza:-(
Boldizsár megkomolyodott. Sokkal ritkábban mosolyog, inkább figyel ás fogdos mindent. Na meg a szájába gyömöszöl amit csak ér. Nagyon mozgékony, ide-oda forog már és látszólag elvan a maga kis világában. Dani is megváltozott, az arca elsősorban. Fizikailag kevésbé aktív, bár a fordulás megy már, mégsem gyakorolja túl gyakran. Annál inkább a "beszédet" Folyamatosan dumál, várja a reakciókat, na és persze vigyorog egész nap, mint egy kis tejbetök. Imádom őket. Helyes kis tappancsuk van, jól szól rajta a cuppanós puszi:-)
Ck elmegy 3 hétre augusztusban. Pekingbe. Baromira irigylem, hogy ott lehet, azt viszont egyáltalán nem, hogy dolgoznia kell. Lehet, hogy beosztják mondjuk a díjugratáshoz, vagy a cselgáncshoz, esetleg a súlyemeléshez. Akkor megszívta. Nem elég, hogy meg kell tanulnia az egész sportágat, de lemarad az atlétikáról. Én meg majd itthon a tv előtt nézem, ahogy Isinbajeva a fellegekbe tör, ahogy Radcliffe lóbálja a fejét, és hogy a kenyaiak mindenáron aranyat akarnak maratonon:-) Na, majd közben azért gondolok rá, ahogy ül a laptop előtt és tudósít... a szinkronúszásról:-)))
Szóval 3 hét egyedül, biztos húzós lesz. Át kell még gondolni, hogy mi az amivel előre készülni kell. Pl. etetőszékek, csak hogy a legszükségesebbeket említsem:-)
Vajon a csokik csomagolásán belül miért van alufólia? Azért, hogy a csörgős papírt imádó kis lurkók is hamar a csokira szokjanak, vagy azért, hogy anyuka jó messziről meghallja, mikor dézsmál a gyerek?
Futás...
Heti 4-5x 30 perc jut a gyerekek elalvása után. Nem sok fér a 30 percbe, eleinte csak 2800 méter, most egy hónap után már 4 kili. Érzem, ahogy kezdek kilazulni, meg eleinte olyan tömbösített érzés volt, most már rezeg a háj. Persze a 30 perc pont arra nem jó, amire kellene, hiszen a zsírégetés csak ezután indulna. Viszont a túlsúly miatt nem tudok többet, féltem az izületeimet. Kényes egyensúly ez.
Mindenesetre fogytam másfél kilót. Nem egy nagy szám, de legalább a hízás megállt. Ja, mer' a szoptatás alatt olvadnak le a kilók, hehe, azonnal 7 kilót rántottam fel a kórház után. Utálom a testem, legszívesebben az összes tükröt letakarnám a házban. A legrosszabb, hogy szétesett az arcom, és nem tudok felvenni semmit, csak terhes ruhát...
Újdonsült futótudományomat nem rejtem véka alá. Brillíroztam a Flora női Futónapon. A fiúkkal először lenyomtuk a 3,3 km gyaloglást, majd kicsit később lefutottam a 3,3 km-t. Az időm abszolút várakozáson felüli lett, 23:30. Hát, a képeken szépen gurulok, és a fejem is rákvörös. Néhány kolléga lesajnáló tekintetét sikerült azért elkapni, de hát ez van. BIK! Ja, igen, neveztem a Generali 5-ösre. Majd valahogy bevonszolom magam.
Bakker, tegnap akartam egy nagyot gyalogolni a fiúkkal, olyan 8-10 kili körülit, de annyira balra húz a kocsi, hogy 3 lépésenként kell visszaemelni. Jó félórás küszködés után hazajöttünk...
Dániel és Boldizsár ma 8 hetesek.
Egy éve ilyenkor voltunk túl az első inszemináción...
Enyhén nyomin ébredtem, de betudtam annak, hogy éjszaka randalíroztam a városban, én voltam a 6É. Aztán a nyomiság fejfájássá transzformálódott. Gondoltam, kicsit szellőztetek, kiteszem magam a kertbe, elmúlik. Hát, elmúlt, jött helyette egy rosszabb, aminek nincs neve. A bal halántékomnál kilyukadt az agyam és épp kezdett elfolyni. Próbáltam egy maréknyi fájdalomcsillapítót magamba tuszkolni, de nem tetszett nekik odabent, visszajöttek. Aztán becsuktam a kertajtót, mert fáztam is, aztán kinyitottam egy perc múlva, mert melegem lett. Aztán 2 percenként ismételtem a gyógyszer-hányás-ajtó ki-ajtó be-lefekvés-felkelés kombinációt. A kört Sziszi telefonja megszakította, valamit hörögtem, majd folytattam a szeánszt, a szokásos kört kiegészítve néhány fejletépési kísérlettel. Aztán sírtam is, de ezt hamar abbahagytam, mert a sírás nem teszi lehetővé az egyenletes levegővételt (úgymint hüppögés). Végül az ágyban végeztem melegítőben, félig letűrt zokniban, nyitott kertajtónál. Úgy összességében elégedett lehetek, kb. 4-5 óra alatt lezajlott, a látásom, végig megmaradt, és mivel tudtam ordítozni, ez jelzi, hogy a máskor jellemző beszédképtelenségem sem jött elő.
Azt nem értem, hogy a macska miért kerül azóta nagy ívben...
http://index.hu/politika/kulfold/uselect8320/
jessz, görlpávör:-)
"Vitatkozni lehet, de az véghezvihető, s ő ezt is javasolta, hogy a 2007-es esztendőt tekintsék a döntések meghozatala évének. Ez azt jelenti, hogy nem lehet három hónap, vagy öt hónap, vagy akár hat hónap alatt elintézni a reformokat, az érintett ágazatoknak az összes problémáit, bajait, perspektíváját."
No igen, szütymöröghetünk még vagy 20 évet is, legfeljebb fejünkre dől a ház...
hehe:-)
http://www.youtube.com/watch?v=8REZCNX33KY
Mérges vagyok: Szíria, Kisbér, és még nem is ebédeltem:-(
2 dologgal lehet kikergetni a világból, a mérhetetlen butasággal és a magatehetetlenséggel. Ez utóbbin azt értem, hogy bár vkinek módjában áll tenni a saját sorsának jobbításáért, mégis ilyen-olyan indokokkal marad a szarban, hiszen az k.kényelmes, mikor mindenki más hibás az ő sorsáért. Van ilyen jónéhány a közelemben. Legtöbbjük még harminc alatt, de már most mindenért hibás a kormány, hibás a főváros vezetése, hibás a felvételi pontrendszer, hibás a piacgazdaság, meg úgy egyáltalán. Életunt kifejezés az arcukon, ej de nehéz lesz még így az elkövetkező 40-50 év...
A piacgazdaságról jut eszembe. Általános iskolában kötelezővé tenném a közgazdaságtan alapjait. Basszus, hihetetlen, hogy az emberek többsége alapösszefüggésekkel sincs tisztában...
A topikos rinya-ügy még mindig piszkálja a csőrömet. Fel tudok sorolni legalább 20 nicket, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint ő, mégsem panaszkodnak soha. Vidéki városban, 4 gyerekét egyedül nevelő anya miért nem rinyál, a másik 4 gyerekes család autót vesz részletre, gyesből és pedagógusi fizetésből megoldják, sokan küszködnek anyagi gondokkal,mindenki törleszt valami hitelt, de valahogy ez nem az a fórum, ahol az anyagiak előtérben vannak. egyedül ő az, aki ezt belekeveri minden hozzászólásába, és ez nem csak nekem szúrja a szemem. De basszus a gyűjtés ami a legdurvább... Miért nem gyűjtünk tyúkanyónak, vagy Btimiéknek, vagy Chino-nak, vagy bárki másnak inkább?
Szombaton sikerült jól megszívatni magam.
Az úgy kezdődött, hogy Guszti még péntek éjjel meggyőzött, nincs is másra szükségem, mint 2 egymást követő edzésre másnap. Hiába mondtam, hogy Hiverrel már leszervezve, meg minden, csak nem hagyta lerázni magát, panaszos hangon ecsetelte, hogy csak rajtam múlik a csapat, meg egyáltalán. 2-3 mojito után nem voltam elég következetes, beadtam a derekam. Szombat reggel hajnalban kelés, futás Hiverrel, hegyi 20 helyett lealkudtam szigeti 10-re (köszi még egyszer!). A szigetről hazabotorkáltam, próbáltam magamba tölteni némi eledelt, majd a 9.30 már Csillaghegyen talált a 8 bucka rajtjánál. Összeverődött a csapat, Ganki, Btimi, meg a lurkók, 10.30-kor pedig egy kicsit szedett-vedett visszaszámlálás után elindultak a többiek. Btimivel egy kis bizonytalanság után megérkeztünk a váltóhelyre, babáztunk kicsit, majd megérkezett Ganki. Mondjuk ki sem volt fáradva, se lihegés, se piros orca. Btimi bevetette magát a Pilisi őserdőbe, lassan kellett hangolódnom, rám várt a befutó szakasz, 18 km. Tímea jól vette az akadályt így most már tényleg neki kellett lódulnom. Szerencsémre a mi váltásunkkal egy időben érkezett a frissítőhöz Lúdtalp, így együtt indulhattunk. Kb. 14-15 km-en keresztül húztuk-vonszoltuk egymást, mikor végre hagytam elmenni, de nem ment messzire, mindössze 2 perccel ért be előttem. Az árnyékos részen egész jól gurultam, de ahogy a nyílt szakaszra értem, azonnal végem volt. A végén a róka-hegyi erdős részen és a befutó kis utcácskákon repesztettem (már magamhoz képest) a pályán megtett utolsó kört pedig fogalmam sincs hogyan éltem túl. Valszeg csak az segített, hogy túl sok ember látott, különben istibizony csak besétáltam volna. 2.01. Soha többet terepet, soha többet Pilist, soha többet 8 buckát. Egyébként szuper kis verseny volt, tökéletes útvonal vezetéssel, tökéletes frissítéssel, nagyon pici bakikkal.
Az úgy volt, hogy tegnap este összeszaladtunk moessel egy mojito erejéig a Liszt F. téren. Kicsit keringtünk, majd találtunk egy asztalt, ahová a pincér rohamléptekben érkezett egy foglalt-táblával, de mi gyorsabbak voltunk. Nyilván megérezhette, hogy csak 1, azaz egy mojito-t akarunk inni, ezért meglehetősen ellenségesen viselkedett. El akart menni megkérdezni a főnökét, hogy maradhatunk-e, mondtuk ne fáradjon. Kötsög.
Bosszúból a Karmában BigMojito-t kértünk (4 személyes) majd megvacsoráztunk, meg még mojito-ztunk, meg hazatántorogtunk:-)))))
Igen borzasztóan zavar és irritál hogy azt olvasom, hogy most vettem meg ezt és azt a márkájú cipőt, mert oda az kell... F.Tibi egy nagy kofferrel ment ki az üzletből mert oda készül... szertenénk egyforma nemzeti mezben ott lenni, nekem három, nekem négy kell....
Uramisten, hiszen egyszerűen irigy... Nem az a gond, hogy neki nincs, hanem az, hogy másoknak van.
Persze a segítség sem kell, hiszen azzal megszűnne egy végeláthatatlan mártírjátszma, és esetleg egy köszönömöt is kellene mondani.
Mérges vagyok. Nagyon.
Van egy ember, jön, vagdalkozik, pár embert vérig sért, fröcsögi a butaságot a világba.
A Bébu részvételi díjat 90.000-re teszi. A Spartathlon nevezési díja 250 euró, ami ugye kevesebb mint a Bébu-é. Mivel eszméletlen sok magyar indul, lesz telekocsi, ahova beszállhat, azaz ugyanannyiból kijönne neki, mint a Bébu, indulhatna az álomversenyen.
Felháborodik azon, hogy nincs póló, ugyanakkor tavaly ő mondta, hogy nem is kell. Magasak a nevezési díjak, neki erre nincs pénze, de brahiból elindul egy versenyen, ahol végig sörrel fog frissíteni, arra van pénz, az álomversenyre nincs.
Drága az egyik szervező nevezési díja egy jól szervezett útbiztosított versenyre, de egy másik szervezőé, ahol eltéved, és vezető helyről fel kell adnia, mellesleg 3x-os a nevdíj +útiksg, +szállás, az nem drága, sőt...
Sajnáltatja magát.
Aztán jönnek a többiek, akik frankón gyűjtést szerveznek neki. Tiszta Isaura fíling.
Basszus, hát nem veszik észre, hogy mi ez az egész???
Szeretek itt.
Jó. Jó dolgot csinálok, van eredménye, vannak itt jófej emberek, meg minden. Jó.
Jó mosolyogva ébredni, nincs már reggel gyomromban a stresszes-gombóc. Nem KELL pont időre beérni, ha úgy tartja kedvem beülök reggelizni Nagyihoz (túrós-mazsis palacsinta, hmmm), meg ilyenek.
Szeretek itt.
Belefogtam életem első vállalkozásába. Futóversenyt szervezek. Úgy kalkuláltam, hogy jó sok pénzembe fog kerülni. Le van tojva. Csak jó legyen. (Ha ezt a milliomos bátyám hallaná...) Aztán csak nem sikerül orbitális veszteséget felhalmoznom. Önkéntesen sorra jelentkeznek, szponzorokat nem is keresek mégis jönnek, a nevezők pedig neveznek és fizetnek. Mi van már, tisztességes csődtömeget se lehet összehozni ebben az országban? Még a végén nullszalldóra kihozzuk? Wazz!
Felhívott a Nagy Fehér Ember. Tiszta poén. Már a beszéde alatt is kibicentett majd üzent a pódiumról aztán pedig felhívott. Korábban már kétszer összetegeződtünk de hát azért a Nagy Fehér Ember mégse tegezheti az ember, mondtam. Erre Ő: „hagyd már ezt a baromságot.” Tisztára mint a Gyaloggalopban... Megkérdeztem, hogy megy a felkészülés. Mondta nem megy, nincs ideje. Hívtam futni. Azt mondta nem mer eljönni velem mert megölöm. Hm. Bele kerülnék az újságba.
Hová süllyedtünk háztartásvezetésileg. Ma este, kétségbeesésemben, a brnoi frissítőnek vett bébi ételt vacsoráztam...